Mit árul el a betegséged?

A betegség egy hibás gondolat

A betegségekről elmondható, hogy a szervezet lelki, energetikai egyensúlyának megbomlásából alakulnak ki, aminek oka a gondolkodási mód helytelenségéhez vezethető vissza, de befolyásolják a magzati, csecsemőkori és kisgyermekkori traumák, lelki sérülések is. Mindenki úgy él, úgy érez, úgy cselekszik, ahogy gondolkodik. A gondolatok megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben van, annak a gondolkodása is normális, ami azt jelenti, hogy nem szélsőséges. Mihelyt valami okból a gondolkodás kibillen az egységből, a testben áramló energiák egyensúlya is megbomlik. Ennek hatására pedig a sejtekben, a szervekben, az egész szervezetben eltérések alakulnak ki. Tehát sok esetben pszichikai tényezők járulnak hozzá az energiazavar kialakulásához, ezért az aggodalom, gond, szorongás, félelem, düh, túl nagy öröm betegséget hozhat létre!

Ha gyógyszert veszünk be, az okozatot csillapítjuk ugyan, de ez tüneti kezelés. Problémánk helyreállni sosem fog, csak enyhülni, vagy egy időre eltűnni legfeljebb. A teljes és végleges gyógyuláshoz mindig a probléma gyökerét, a valódi okot kell megtalálni. Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni. És amikor megértjük, hogy honnan jött a betegség, mi alakította ki bennünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon.
“Be kell végre látnunk, hogy “egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk 

Ha egy ember tette ellenkezik saját belső hitrendszerével, akkor fizikai énjét tudattalanul betegséggel bünteti. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, és nem csak kívülről várjuk a megoldást, akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja. Egy tanító, aki segít, ha készek vagyunk tanulni. Kényelmesebb persze csak a tüneteket kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol. Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben.
Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a megbetegedés, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben. Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

Néhány betegség, testrész szimbolikus jelentése:

Agyalapi mirigy – Irányítóközpont (mások irányítanak).
Ajakrák – Lenyelt sérelmek, mások hibáztatása.
Alhasi görcsök – Félelem, bizonytalanság.
Alkoholizmus – Talajvesztettség, értéktelenség tudata. Lelkiismeret furdalás. Az Én elutasítása.
Allergia – Fél, hogy. Lemondás a hatalomról. Kire vagyok allergiás? Teremtő elementálok fel nem ismerése.
Angolkór – Érzelmi alultápláltság. Szeretet és biztonság hiánya.
Aranyér – Múltból átmentett harag. Zavarok az elengedésben. Leterheltség, aggódás a határidők miatt.
Ágybavizelés – Rettegés az egyik szülőtől (lehet karmikus emlékkép).
Ájulás – Félelem. Erőt meghaladó feladat. Nem akarok tudomást venni a külvilágról, ez nekem már sok (védelem).
Állkapocs problémái – Harag, neheztelés, bosszúvágy, agresszivitás.
Álmatlanság – Félelem, nyugtalanság, bűntudat. Félelem a szellemvilágtól.
Balesetek – Magatehetetlenség, kitörni vágyás, agresszivitás.
Belek – Szükségtelen elengedése, illetve el nem engedése.
Boka – Mozgékonyság, irányváltoztatás képessége.
Bőr – Az egyéniség védőburka. Elfolytott harag. Fenyegetettség érzete. Érzelmi állapot visszatükröződése.
Bőrkeményedés – Merev nézetek, állandó rettegés.
Bőrkérgesedés – Védőpáncél növesztése a bántó ingerek ellen.
Bőrpigmenthiány – Vitiligo – Kötődés hiánya, kitaszítottság.
Bright kor – Gennyes vesegyulladás – Alacsony önérték, állandó kudarc veszteség érzete.
Candidiázis – Gombás megbetegedés – Szétszórtság, harag. Bizalmatlanság mások irányában, de közben vágy az emberi kapcsolatokra.
Ceilulitis – Kötőszövetgyulladás – Megrekedés gyermekkori traumánai. Ragaszkodás a múlt fájó emlékéhez. Rettegés az önállóság.
Cukorbaj – Visszafogottság, mély fájdalom, szeretethiány, sóvárgás a múlt emlékei iránt. Pl. szép lehetett volna, ha.
Csalánkiütés – titkos félelmek, a dolgok eltúlzása.
Csecsemőkori asztma – rettegés az élettől. Nem jó itt lenni.
Csecsemőmirigy – Az élet veszélyes. Mindenki ellenem van.
Csípő – Döntő pillanatban az egyén fél lépni.
Csomók – Neheztelés, kudarcélmény, lelkifurdalás
Csontok: Törés – Lázadás a halalom ellen.
Deformitás: Szellemi túlfeszítettség, rugalmatlanság.
Csontvelőgyulladás – Harag, csalódás az életben. Támasznélküliség.
Csorgó orr – Elfojtott sírás, tehetetlenségérzet.
Csukló – Lendület és fesztelenség.
Dadogás – Önkifejezés hiánya. Nem szabad sírni. Bizonytalanságérzet. Nem veleszületett dadogásról van itt szó.
Daganat-tumor – Önfejűség, merev gondolkodás, helytelen programozás
Méghdaganat, cista – Nemiségben esett csorba.
Duzzanat – Merev gondolkodás, régi fájdalmak cipelése.
Ekcéma – Kibékíthetetlen ellentétek, érzelmi kifakadások hiánya.
Elmebaj – Menekülés a családból. Eltávolodás a valóságtól. Elkülönülés. Nem veleszületett elmebajról van szó.
Emlékezetkihagyás: Amnézia – Félelem, menekülés az élettől, akaratgyengeség.
Epekőbántalom – Keserűség, keménység, büszkeség, rosszallás.
Epilepszia- Üldözöttség, belső küzdelem, önpusztító erők.
Égési sérülések – Harag, lángoló gyűlölet, heves indulatok.
Émelygés, hányinger – Egy gondolat, egy élmény elutasítása. Félelem.
Érelmeszesedés – Ellenállás, feszültség, szűklátókörűség, elfordulás az értékektől.
Étvágy – saját érzelmek megvetése. Biztonságvágy.
Beteges éhség – Az élet veszélyes, félelem, fenyegetettség.
Fehérfolyás – A férfiak kihasználják a nőket. Egy partner ellen irányuló harag.
Fejfájás – Kemény önkritika. Az én alábecsülése.
Fekély – Önbizalomhiány, emésztő gond.
Fertőzés – Ingerültség, harag, bántalom.
Ficam – Harag ellenállás. Ragaszkodás a megszokott útirányhoz. Merevségből kimozdulni – felszólítás.
Fogak – Elhatározások. Rágódás a helyzetek miatt. Fontos döntések halogatása. Képtelen az átgondolásra és határozásra.
Frigiditás – A nemi örömök elítélése, megtagadása. Érzéketlen partner.
Fulladásos roham – Az élet veszélyes. Megrekedés a gyermekkornál.
Fül: Fülcsengés – Az őrangyal figyelmeztetése.
Zúgás : nem a belső hangra figyelek.
Fájás: Ne kelljen hallani.
Gerincoszlop – Az élet hajlékony tartóoszlopa.
Gerincoszlop görbülése – Merevség, kitartás a régi elképzelések mellett. Akaratgyengeség, hitehagyottság.
Gégehurut – Nem meri felemelni a hangját. Dühében szóhoz sem jut. Neheztel a hatalomra.
Golyva – Strúma – Áldozat, kudarcok, kielégületlenség (megértés hiánya). Elég volt a bántalmakból.
Görcsök – Görcsös ragaszkodás, feszültség, aggódás, megragadás.
Gyermekkori betegségek – Gyógyszer, kábítószer-függőség. Menekülés az én elől. Önszeretet hiánya.
Gyomor bántalmai – Rettegés az ismeretlentől. Alkalmatlanság az új átlényegítésre.
Fekély – Önbizalomhiány. Mások kedvébe próbálj járni.
Égés – Önmarcangolás, aggódás, félelem (maró).
Hurut – Örökös bizonytalanság. Leépülés érzete.
Rontás – Rettegés, mohóság, irigység, szorongás.
Hascsikarás – A környezetben mindenki ingerült és bántóan viselkedik.
Hasmenés – Elutasítás, kapkodás.
Hasnyálmirigy Az élet édessége.
Felsőrész – Érzelmi háttér hiánya, szeretet elfojtása, hiánya, – jövőt szimbolizálja.
Közép – Bűntudat, múlt terhei, az élet terhes – jelen.
Alsórész – Bizonytalan anyagi háttér – derék – múlt.
Hepatitisz – Ellenállás a változásra, félelem, harag, gyűlölet, düh.
Hidegrázás – Szellemi beszűkülés. Visszahúzódás. Hagyjatok békén.
Húgyhólyag panaszai – Ragaszkodás idejétmúlt nézetekhez, szorongás érzelmi beszűkülés, érzelmek visszatartása.
Hörghurut – Elmérgesedett családi légkör. Heves viták. Olykor túl nagy a csend.
Idegek – Kapcsolat a külvilággal. Információcsere.
Idegesség – Lázas kapkodás, bizonytalanság, aggódás, erőfeszítés, félelem.
Idegösszeomlás – Túlzott Én központúság.
Impotencia – Kényszer a bizonyításra, bűntudat, feszültség, előítéletek, gyűlölet egy korábbi partner ellen.
Influenza – Tömeghisztéria, befolyásolhatóság.
Isiász – Képmutatás, rettegés a jövőtől, anyagiak miatti félelem.
Izületek – Az élet fordulópontjait és a könnyed váltást jelképezi.
Reuma – egy izületre terjed ki – Elnyomottság, becsapottság érzete, a körülmények ócsárolása.
Ujjakra, vagy több izületre terjed ki: Büntetni, visszavágni. Szemrehányás, kifosztottság.
Ujjak: Hüvelyk – Intellektus, aggódás.
Mutató – Ego, félelem.
Középső – Harag, nemiség.
Gyűrűs – Bánat.
Kisujj – Család, színlelés.
Kar – Képesség az élmények befogadására.
Kelés – Harag, forrongás, háborgó indulatok.
Kéz – Tart és kezel. Megmarkol, szorít, megragad, elenged, simogat, odavág.
Klimax – Félelem a nőiesség elvesztésétől, az öregedéstől. Önbizalom hanyatlása.
Koleszterin – Az öröm csatornái elzáródnak, félelem az öröm elfogadásától.
Kóros étvágytalanság – Az élet megtagadása, szorongás, önutálat.
Könyök – Irányváltoztatás. Új élmények befogadása.
Köröm Bizonytalanság, védelem.
Köröm rágása – Önemésztés, gyermeki dac.
Köszvény – Uralkodási vágy, türelmetlenség, harag.
Kötőhártya-gyulladás – Harag, csalódottság az életben látottak miatt.
Kövérség – Védőpajzs. Önvédelem, túlérzékenység.
Láb: comb – Ragaszkodás koragyermekkori traumához.
Lábszár – Rettegés a jövőtől az előrehaladás megtagadása.
Lábfej – Önmagunk, az élet és a többiek megértése. Rettegés a jövőhtől, megfenekléstől.
Láz, hőemelkedés – Izzó harag.
Leukémia – Az élet befogadásának képtelensége. Belső gyötrődés, önkínzás, kétségbeesés.
Légzés – Az élet befogadásának képessége.
Mandulagyulladás – Félelem elfojtott érzelmek és ambíciók, önkifejezés hiánya.
Máj – A harag és alacsonyabb rendű érzelmek székhelye.
Máj Betegségei – Örökös panaszkodás. Állandóan hibát keres magában és tetteivel igazolja azt.
Meddőség – Nincs belső igény az anyaságra, vagy félelem az élet természetes menetétől.
Mell ciszta – Túldédelgetés, gondoskodás.
Csomók – Basáskodó magatartás.
Feszülés – Táplálék megvonása.
Melléküregek – Egy szeretett személy bosszúságot okoz.
Mellékvese – Kishitűség, önhanyagolás, szorongás.
Menstruáció előtti zavarok – Saját hatalom átruházása a külvilágra. Idegenkedés a női test folyamataitól.
Menstruációs zavarok – Nőiesség elutasítása, bűntudat, rettegés.
Merev nyak – Egyoldalú felfogás, hajlíthatatlanság.
Migrén – Kitörési vágy. Ellenállás az élet természetes menetének, szexualitás keltette szorongások. Fejben megélt szexualitás.
Nyirokmirigy gyulladás – Az élet lekicsinylése, mások hibáztatása, áthárítás. Beteges önkritika. A beteg hozzáállása mindenhez. “Hát nem borzasztó?”
Mozgásbetegség – Rettegés az események fölötti uralom elvesztésétől.
Narkolepszia – alvás kényszer – Elhárítás, rettegés. Menekül a feladatok és körülmények elől.
Nátha – Zavarodottság, sok minden zajlik egyszerre. Érzelmi zaklatottság, kisebb sérelmek.
Nyak panaszai: Önfejűség, hajlíthatatlanság.
Nyáktömlő gyulladás – Elfojtott harag.
Nyírok betegségei – Figyelmeztető jel. Az elmét ismét az élet legfőbb dolgai, a szeretet és a boldogság felé kell fordítani.
Orr vérzése – igény a megbecsülésre. Esdeklés a szeretetért.
Orr polip – nem kívánt gyermek, veszekedések.
Ödéma – Nem akarok valakit, vagy valamit elbocsátani.
Pajzsmirigy – Sértődöttség. Soha nem tehetem azt, amit akarok. Mikor kerülök sorra?
Petefészek – A teremtés kiindulópontja. Kreativitás.
Pikkelysömör – Félelem a megbántástól. Az érzékek és a szellem eltompítása, érzések elfojtása.
Porckorongsérv – Talajvesztettség, határozatlanság, döntésképtelenség.
Rák – Mély sebek Neheztelés régi sérelmek miatt. Titkos bánat emészti a testet. Gyűlölet, kétségbeesés.
Reuma – Tehetetlenségérzet, szeretethiány, keserűség, neheztelés.
Sclerosis multiplex – Merevedett gondolkodás. Keményszívűség, vasakarat, hajlíthatatlanság.
Sérv – Megszakadt kapcsolatok, nyomasztó gondok, túleröltetés. Félreértelmezett önkifejezés.
Szaruhártya gyulladása – Engesztelhetetlen harag.
Száj betegségei: Megingathatatlan nézetek, merev gondolkodás, zárt világkép.
Szem betegségei – nem szívesen látja, ami életében végbemegy.
Gyermekeknél: Rövidlátás – A jövőkép bizonytalan
Távollátás – Rettegés a jelentől.
Összetérő kancsalítás – Nem akar szembesülni a külvilággal, önellentmondás.
Szemtengelyferdülés – Fél szembesülni önmagával.
Széttartó kancsalítás – Nem mer szembenézni a jelennel.
Szürkehályog – Képtelen boldogan előretekinteni.
Retina leszakadás – az anyag eltereli a szellemtől a figyelmet.
Zöldhályog – Engesztelhetetlenség. Régi sérelmek okozta feszültség túlnyomása.
Szédülés – Csapongás, szétszórtság, szemlélődés elutasítása. Külső ingerek elutasítása.
Székrekedés – Ragaszkodás az idejét múlt nézetekhez, megragadás a múltban, fösvénység.
Szélgörcs – Szorongás, megemészthetetlen gondolatok, érzelmi túltelítettség.
Szív – Szeretet és biztonság középpontja.
Szív betegségei – érzelmi válság, örömtelenség. A szív megkeményedik, hajlam a stresszre.
Szívroham – a pénz utáni hajsza kiszorítja a szívből az örömöt.
Szívkoszorúér trombózis – Magányérzet, riadtság, kisebbségérzés, önmarcangolás, kishitűség.
Szívszorítás – Talajvesztettség, meginog az életbe vetett hit.
Térd panaszai – Önfejűség, önteltség, hajthatatlanság, félelem, rugalmatlanság. Alázat hiánya.
Torok betegségei – elfojtott harag, önkifejezés hiánya, ellenállás a változásnak, az egyén képtelen szót emelni önmagáért.
Tuberkulózis – Önzés sorvasztja a testet. Birtokolni vágyás. Kegyetlen gondolatok, bosszúvágy.
Tüdő betegségei – Búskomorság, bánat, félelem az élet befogadásától. Nem érzi méltónak magát a teljes életre.
Tüdőgyulladás – Újra és újra fellépet sebek, letargia.
Tüdőtágulás – Érdemtelenül élni nem lehet. Félelem az élet befogadásától.
/ Kurt Tepperwein/

Mit üzen a tested?

Mit üzen a tested?

A tünet olyan, akár egy ajtó önmagunkra. Minden tünet azt jelzi, hogy a testünk kommunikálni akar valamit; olyan, akár egy szó vagy üzenet. Jusson eszünkbe, hogy a szimptóma ’egybeesést’ jelent, vagyis, ha odafigyelünk rá, és minden körülményre, amelyek összejöttek, illetve egybeestek, azzal tulajdonképpen meghallhatjuk, mit mond a testünk. Ha megértjük, milyen témát, nehézséget képvisel, beléphetünk ezen az ajtón, és továbbhaladhatunk a következőig, egyre mélyebbre hatolva, amíg végül megtaláljuk az eredendő okot.

Ha megértjük, milyen témát, nehézséget képvisel, beléphetünk ezen az ajtón, és továbbhaladhatunk a következőig, egyre mélyebbre hatolva, amíg végül megtaláljuk az eredendő okot.

Szintén ne feledjük, hogy a tünetek valami olyasminek a kifejeződései, ami már egy jó ideje történt vagy kezdődött – általában két évvel ezelőtt, vagy annál is régebben. Emlékezzünk hát vissza, és keressük meg, mikor kezdtük el elfojtani, letagadni vagy figyelmen kívül hagyni az érzéseinket.

Amikor a tüneteinkre hallgatunk, nem mindig kapunk tiszta üzenetet. Lehet, hogy valamilyen érzésünk támad, vagy beugrik egy kép, amelyet nem értünk teljesen – mintha egy álomból származna. Tartsuk meg a gondolatainkban. Lehet, hogy megváltozik, átalakul vagy kitisztul.

Párbeszéd

Testünkkel párbeszédet, azaz kétoldali kommunikációt is folytathatunk. Kezdjük azzal, hogy fekvő vagy ülő testhelyzetben elcsendesedünk, és mélyen ellazult állapotba kerülünk. Segíthet, ha a kezünket rátesszük a fájó testrészünkre. Fókuszáljunk az ott összpontosuló fájdalomra vagy konfliktusra, és járjuk körbe gondolatban. Elménket irányítsuk az érintett testrészre, aztán tegyük fel magunknak a kérdést, hogy: „Mit akar mondani nekem ez a betegség vagy probléma?”, illetve „Mire van szüksége lényem ezen részének?” Eltarthat egy ideig, mire választ kapunk, ezért csak maradjunk csendben és fókuszáljunk. Igyekezzünk nem mi „kigondolni” egy választ, ehelyett hagyjuk, hogy az érzések, képek és gondolatok önmaguktól, spontán módon jelentkezzenek. Ne ítéljünk el és utasítsunk vissza semmit, ami felmerül, akkor se, ha nem értjük. Fogadjuk el, bármi is érkezzen.

Ha beugrik valamilyen kép, vagy egyszerűen „érezzük” a választ, tegyünk fel egy újabb kérdést. Ilyen módon oda-vissza haladhatunk, és párbeszédet folytathatunk az adott testrésszel, minden egyes érzésre vagy képre egy újabb kérdéssel reagálva.

Ha végeztünk, írjunk le mindent, amit tapasztaltunk, hogy ne felejtsük el, és a nap folyamán újra és újra visszatérhessünk hozzá.

A kreatív vizualizáció gyakorlata segítségünkre lesz ebben.

Megerősítések

A megerősítések a párbeszéd egy másik lehetséges formáját képviselik, és nagyon alkalmasak arra, hogy megváltoztassuk, átírjuk rejtett vagy rögzült gondolkodási mintáinkat. Rendszerint negatív aspektusainkat szoktuk megerősíteni – panaszkodunk, hogy híján vagyunk a szeretetnek vagy az egészségnek, felrójuk magunknak gyengeségeinket és ostobaságainkat, és olyanokat mondunk, hogy: „Erre képtelen vagyok” vagy „Sosincs elég energiám” vagy „Mindig elhibázom”. Sőt, még akkor is a negatív oldalt erősítjük, ha azt mondjuk: „Nem leszek mérges.” Ezzel pedig létrehozunk egy mentális vagy viselkedési mintát, amely fenntartja az eredeti gondolatot.

A tudatos megerősítések segítenek újraprogramozni az elmét azáltal, hogy más irányba csatornázzák az energiát. Ahelyett, hogy az „engem senki sem szeret” elmeállapotot tartanánk fenn, megfordíthatjuk, és létrehozhatunk egy „minden szeretetet megkapok, amire szükségem van” gondolkodásmódot. Nagyon könnyű megmaradni a régi gondolkodási mintákban, és belesüppedni az önsajnálat és a depresszió mocsarába. A megerősítések olyanok, akár egy létra fokai, amelyeken át felmászhatunk a józanság és az önelfogadás világába.

A megerősítések ismételgetése kezdetben nagyon felszínesnek tűnhet, mintha csak üres szólamokat fújnánk, hogy ne kelljen szembenéznünk a valósággal (főleg, ha nem érezzük jól magunkat, és még mindig fájdalmaink vannak). De ne feledjük, a testünk hall minket, úgyhogy bízzunk benne, hogy a dolog működni fog. Csupán arról van szó, hogy ez eltarthat egy ideig.

A megerősítések nem csupán pozitív alternatívát jelentenek, de abban is segítenek, hogy tisztábban lássuk önmagunkat. Ha például fogyni szeretnénk, a következő megerősítés jó szolgálatot tehet: „Testem napról napra egyre karcsúbb és egészségesebb.” Ha ezt ismételgetjük a nap folyamán, sokkal tudatosabban érzékeljük majd, mikor gyengülünk el, és nyúlunk a csokoládé vagy valamilyen más édesség után. Az ilyen típusú tetteink hangsúlyt kapnak, hiszen nem lesznek többé összhangban azzal a viselkedéssel, amelyet a szavainkkal megerősítünk. Emellett azt is észre fogjuk venni, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, hiszen a változás iránti vágyunkat támogatjuk, és ennek beteljesüléséért munkálkodunk.

Küldjünk szeretetet!

Most, hogy tudjuk, miként reagál a testünk a negatív gondolkodásra és a pozitív megerősítésekre, itt az ideje, hogy szeretetet küldjünk neki, magunknak vagy a fájó részeknek. Egyszerűen árasszuk el az adott testrészt vagy területet szeretetteljes gondolatokkal – olyan gondolatokkal, amilyeneket a szeretteink iránt táplálunk.

Öleljük át, burkoljuk be a testünket szeretettel. Tegyünk így egy ideig, és figyeljük meg, mi történik.

forrás: Deb Shapiro: Testünk az elménkről árulkodik

Hatékony stresszoldás otthon

A wellness kineziológia olyan egyszerű és mindenki által alkalmazható stressz oldási technikákat tartalmaz, amelyek gyorsan és hatékonyan csökkentik az aktuális – de akár tartósabb – helyzetekhez kapcsolódó traumát annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat hétköznapjainkban.

Dr. Wayne W. Topping nevéhez fűződik a módszer kidolgozása, aki geológia professzorként dolgozott, majd 1976-tól mint kineziológus tevékenykedett. Touch for Health Kineziológiai rendszer Fakultáns tagja volt, Biokineziológiát tanult, majd 1984-ben kifejlesztette a saját rendszerét a Wellness Kineziológiát. 22 országban tanít, 17 féle Wellness kineziológia tanfolyamot.

 Mi a Wellness Kineziológia lényege?

A stresszről általában, mint egy negatív mindenki káros hatással bíró valamiről beszélnek a legtöbben. Holott a stressz életünk hajtó motorja. Nélküle nem lenne fejlődés és valószínűleg nem is élnénk túl sokáig. A stimuláció fontos része az ember életének. Szükséges, hogy az idegrendszerünk megfelelően működjön. Olyan ez, mint egy lábtörés után az izomműködés. Ha nem használjuk a begipszelt lábunk izmát, akkor az szépen lassan leépül. Ezért fontosak az idegrendszerünk számára is a különböző ingerek. Stimulálják azt, fenntartják, tréningezik a működését ahhoz, hogy mindennapokban kiszolgálják testünk irányítását.

A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Napjainkban bővült a jelentése. Selye János szerint a stressz nyomás, feszültség, azaz az alkalmazkodás általános tünet együttese, melynek 3 jól elkülöníthető fázisa van:

1. vészreakció: a test riadót fúj a stresszor (a betolakodó) megjelenésére. Mozgósításra kerül testünk elsődleges védelmi rendszere. Ha a hatás túl erőteljes, akkor ájulással járhat.

2. rezisztencia: a stresszor folyamatos jelenlétére a test az ellenálló képességét megnöveli, s hatását igyekszik a legkisebb területre leszorítani. Ilyen például az izomláz, amikor egy hosszabb tétlen időszakot követően mozogni kezdünk, akkor először egész testünkben érezzük a hatását, majd csak speciálisan azokon a területeken, amelyeket aktívabban mozgatunk meg. Ez az alkalmazkodás szakasza, ahol a fő szempont a gazdaságosság, a legkisebb energiaveszteség.

3. kimerülés: akkor következik be, amikor már nincs elég energia az alkalmazkodáshoz. Kezdetben szerv rendellenességben, majd betegségben jelentkezik, végül a szervezet halálához vezet.

A három szakasz eltarthat évekig pl. egy munkahelyi, vagy párkapcsolati stresszhelyzethez történő alkalmazkodás során, de lezajlódhat egyetlen éjszaka alatt is pl. gyomorfekély kialakulása, vagy hallottunk már olyanokról, akik szinte pár óra alatt teljesen megőszültek.

Már Selye János is megkülönböztetett jó (eu-) és rossz (di-) stresszt. A cél tehát nem minden stressz megszüntetése az életünkben, hanem a számunkra nem kívánatos distressz csökkentése!

A distressz hatására bekövetkezett testi változás egyébként is fontos jelzés számunkra. A képzett kineziológus számára jelzi, hogy kliens valamilyen helyzethez az életében nem jól alkalmazkodik, nem jól kezel egy szituációt. A stressz oldás során ezeket a helyzeteket tárjuk fel és tanítunk meg egy új alkalmazkodást, aminek a segítségével az addig stresszt okozó helyzet feldolgozhatóvá válik, és tovább léphetünk a fejlődés útján.

 A stressz oldás hatása:  

· megnövekedett önértékelés,

· kiegyensúlyozott energiarendszer, amelynek hatására a pszichoszomatikus tünetek csökkennek vagy megszűnnek,

· megelőzés,

· jó közérzet,

· nagyobb teljesítmény (munkahelyi, szexuális),

· megerősödött immunrendszer

Otthon is végezhető 3 lépcsős gyakorlat a stressz lebontására: 

1. Mindkét kezünk mutató és középső ujjával érintsük meg a homlok dudorokat, amiket a szemöldök és a hajas fejbőr közötti területen találunk a szemek felett, picit közelebb a hajvonalhoz.

Miközben tartjuk ezeket a pontokat folyamatosan gondoljuk át azt a helyzetet, ami a stressz okozta számunkra. Közben lélegezzünk jó mélyeket. Folytassuk ezt addig, amíg a probléma jelentéktelenné válik számunkra, vagy már nem tudunk rá koncentrálni, vagy érezzük, hogy megkönnyebbülünk.

2. Ha még mindig érzünk kis feszültséget, akkor végezzük újra 1. pontban írt gyakorlatot, de ezt egészítsük ki azzal, hogy miközben a szituációra gondolunk, végezzünk szemkörzést. Kétszer az egyik, majd másik irányba.

A tekintet irányokhoz kapcsolódnak az agy különböző területei. Így szemkörzés közben átpásztázzuk agyunk rejtettebb zugait is annak érdekében, hogy a maradék stresszt oldjuk.

3. Végül a harmadik lépcsőben úgy érintjük meg a homlok dudorokat, hogy előtte összeérintjük a hüvelyk és gyűrűs ujjunkat. Ezzel a mélyebb érzelmi energiákat kapcsoljuk be a folyamatba. A homlok dudorok tartása közben szintén szemkörzést végzünk miközben a stresszt okozó helyzetre gondolunk.

Ez a háromlépcsős gyakorlat biztosítja, hogy a traumatikus élménytől biztonságban megszabaduljunk, és jó közérzetet teremtsünk az életünkben.

Forrás: Kineziológia Magazin, 2011. április

Megbocsátás, elengedés

„Aki mérges, annak nemcsak a lelke, hanem a teste is meg van „mérgezve". Ha én nem bocsátottam meg magamnak, vagy valaki másnak, esetleg tőlem nem kértek valamiért elnézést, akkor a testünkben destruktív folyamatok indulnak el. Ha hihetetlenül kifinomultan működő agyunk úgy „dönt" és úgy „érzi", hogy az adott sérelem nekem fontos és negatív, akkor arról bizony az egész testem értesülni fog, és döbbenetes, de egy negatív hormonkoktél áramlik ilyenkor a testembe, az összes sejtembe, és szó szerint lerakódik a méreg. Ha szorongok, ha szomorú vagyok, vagy megbántott valaki, akkor az egész lényem éli ezt meg, és nemcsak a testem vagy a lelkem egy kicsiny része. A sejtjeimre folyamatosan lerakódó stressz pedig egyszer csak elkezdi nem bírni a nyomást, és összeomlik a nagy egész. Ekkor lehet, hogy csak azt tapasztalom, hogy hullik a hajam, de legbelül tudom: valami nagyon nincs rendben. A dolog nem áll meg itt, és ha nem sikerül megtalálni a megoldást a mentális higiéniára, akár keringési panaszok, vagy rákos folyamatok is elindulhatnak bennem..."

Prof.Dr. Bagdy Emőke

Ne cipeljük tovább ezeket a terheket, itt az ideje megbocsátani magunknak és másoknak. A mások iránt érzett harag, düh, sértődöttség, minket betegít és mérgez meg.

Azt várjuk el másoktól, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan mi tennénk. De ezt a mi egónk mondja, ők máshonnan szemlélik a világot. Van egy kínai mondás, mi szerint két ember a hegy két oldalán állt. Megszólalt az egyik: „De jó, süt a nap.” Mire a másik: „Árnyék van, dehogy süt.” - Ja, gyere oda, ahol én állok, és meglátod, hogy igazam van.

Hát, nem csak egyféle igazság létezik, valójában, mindenkinek a maga szempontjából igaza van…

Mi könnyebbülünk meg, ha elengedjük múltbéli fájdalmainkat, sérelmeinket. Ez az igazi szabadsághoz vezető út.

Ezek az érzések megbéklyóznak, súlyokat raknak ránk, nem tudunk szárnyalni. Újra és újra visszahúznak, hiába teszünk meg más szinten mindent az előrejutásért, fejlődésünkért, lelki békénkért.

A legelső lépés: saját magunknak megbocsátani. Tudatosítani magunkban, hogy akkor és ott, abban a helyzetben, a lehető legjobb tudásom szerint cselekedtem. Persze, hogy ma már másképp döntenék! Miért is? Mert az azóta megjárt úton rengeteget tapasztaltam, már másképp látom a helyzetet.

Minden, amit megéltünk, jó vagy rossz (de ez is relatív!), az vezetett minket oda, ahol jelenleg is vagyunk. Soha NEM késő! Mert ha most felismerem, hogy mi a problémám gyökere, nagyon sokat tudok azért tenni (nem ellene!), hogy ebből a legjobbat hozzam ki, és a blokkokat feloldjam. Lehetett magzati korban, kisgyerekként vagy felnőtt korunkban bármikor. Lehet, hogy évtizedekig hordoztuk magunkban, de eljött az idő a változásra! Készen állsz rá?

Számos gyakorlat létezik az ezekhez fűződő rossz érzések elengedésére.

Szerepjáték

Izgalmas lehet kipróbálni akár a szerepjátékot is. „Az a másik” hogy érezhet irányomban, magával és másokkal kapcsolatban? Én mit tennék a helyében? Vajon ő milyennek láthat engem? 

Megbocsátás – szabadítsd fel magad!” – Gyakorlat

A megbocsátás folyamata révén mindenki békésebbnek, és energikusabbnak érezheti magát. Mint amikor kidobáljuk a súlyokat a hőlégballon kosarából, hogy magasabbra emelkedhessünk. A régről összegyűlt harag, félelem, és sértettség halott súlyok, melyek lelassítanak bennünket, és elszívják életerőnket.

Mindannyiunkban lehetnek súlyok, amiket most rögtön kihajíthatunk hőlégballonunk kosarából. Amikor megbocsátunk a világnak, és benne önmagunknak, könnyebbé válunk, és rengeteg félelemtől szabadulunk meg. Ez a gyakorlat 30-60 percet vesz igénybe, és bizonyosan megéri az idő-befektetést. Sokan számoltak be arról, hogy önmagában ez a gyakorlat, azonnali, pozitív átalakulásokat hozott életünkben. Íme a szabadság lépései a megbocsátás útján:

1. Tudatosítsuk magunkban a megbocsátással járó előnyöket – A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy kijelentjük: „vesztettem”, vagy „igazad volt én tévedtem”. Nem azt jelenti, hogy valakinek elnézzük valamilyen elhibázott cselekedetét. A megbocsátás egyszerűen szellemünk felszabadításának egy módja, ami által határok nélküli lényekké válhatunk. A jutalom a békesség, az emelkedett energiaszint – és a megbocsátás az ár. Számomra olyan ez, mint egy alku.

2. Állítsunk össze egy megbocsátási listát .Írjuk le minden egyes élő, vagy elhunyt ember nevét, aki valaha is irritált bennünket. A legtöbben három-négy oldalas listát állítanak össze, és hirtelen olyan emberek neve jut eszünkbe, akikre évek óta nem is gondoltak. Vannak, akik háziállatok neveit is leírják, és szinte mindenki belefoglalja saját nevét is a listába.

3. Engedjük el, bocsássunk meg – Egy olyan magányos helyiségben, ahol senki nem zavarhat meg, menjünk végig a listán nevenként. Minden egyes személyt jelenítsünk meg tudatunkban, és mondjuk neki a következőt:

„Megbocsátok neked, és elengedlek téged. Nincs bennem kibékíthetetlen harag. Megbocsátásom teljes. Szabad vagyok, és te is szabad vagy”.

A folyamat harminc percet, vagy annál többet igénybe vehet. Mégis fontos, hogy ne hagyjuk abba, míg teljes lista végére nem értünk.

4. Éjszakai oldások – Minden este lefekvés előtt, gondolatban tekintsünk át a napunkat: van valaki, akinek meg kell bocsátanunk? Ahogy az arcunkat is megmossuk minden este, ugyanolyan fontos tudatunkat is megtisztítani éjszakánként, hogy ne halmozódjon fel bennünk sértettség és neheztelés.

5. A megbocsátás folyamatának megsegítésére, hívhatjuk a Megbocsátás Angyalait, Sztamerát, arkangyalok közül pedig Uriel és Zadkiel tudnak hathatós segítséget nyújtani.

A „megbocsátás épülete” – Vizualizációs gyakorlat

Miután ellazulunk néhány lassú, mély lélegzet segítségével, hunyjuk be a szemünket, és helyezkedjünk el kényelmesen.

Képzeljük el, hogy egy vidéki tájon állunk. Egy út vezet hozzánk. Ezen az úton érkezik minden anyagi, érzelmi és spirituális „ellátmányunk”. Az út áthalad egy épületen, mielőtt elérne hozzánk. Az épületen két ajtó van: egyik az út másik vége felé, másik felénk néz. Ha mindkét ajtó nyitva áll, akkor minden akadálytalanul áramlik hozzánk, és ajándékaink is szabadon áramlanak a világ felé.

Ha bármikor engesztelhetetlenek vagyunk a szívünkben valaki felé, akkor az illető börtönbe zárjuk tudatunkban, és hibáztatásunkkal korbácsoljuk őt. Az illető, akire neheztelünk, tudatunkban be van zárva egy épületbe, melynek ajtaja úgy zárulnak rá, mint a börtönrácsok. Szükségszerűen mi magunk is börtönbe kerülünk azzal együtt, akit elítéltünk, hogy figyelemmel kísérhessük. Minkét ajtó bezárul tehát, és a bezárt épület elállja az áramlások útját.

Pillantsunk be most rögtön saját épületünkbe, és nézzük meg, ki van oda bezárva. Lássuk meg, milyen magas árat fizetünk azért, hogy bebörtönöztük őt. Ha készen állunk a megbocsátásra, képzeljük el, hogy az épület ajtajai automatikusan kinyílnak. Vizualizáljuk, hogy aki kilép az épületből szabad, és boldog, mert megbocsátottunk neki. Kívánjunk minden jót a távozóknak. Ha ez nehezünkre esik, próbáljunk magának a személynek megbocsátani, mert a tetteit elnézni, amiket elkövetett. Ahogy megbocsátunk, érezzük a megkönnyebbülést, a szabadulást, és a megújuló energiát, ahogy elmúlik a sértettségünk. Bizonyosodjunk meg arról, hogy nem ülünk ott egyedül az épületben egónk önmagunkra kimondott ítélete miatt.

Ellenőrizzük gyakran ezt a belső épületet, különösen, amikor fáradtnak, betegnek, vagy félelmekkel telinek érezzük magunkat. Észre fogjuk venni, hogy ilyenkor van a legtöbb ember (beleértve önmagunkat is) bezárva az épületbe. Amint kinyitjuk az ajtókat és kiszabadítunk mindenkit, érzelmi és energiaszintünk jelentősen javulni fog.

www.angyalforras.hu

Napról napra... Elsősegéy a mindennapok túléléséhez 1.rész

Bárkit érhet olyan trauma, vagy életében követhetik egymást olyan negatív események, amikor úgy érzi, már nem bírja tovább és feladja a küzdelmet. Ezzel kiengedi kezéből az élete irányítását.

Akit lehúzott a depresszió a gödör mélyére, annak borzasztó nehéz felállni, újra a felszínre jönni, segítséget kérni, vagy egyáltalán élni akarni. A napi legegyszerűbbnek tűnő rutin feladatok elvégzése is szinte lehetetlennek tűnik.

Neked szól a következő, egyszerű gyakorlati útmutatóm, ha úgy érzed, életerőd elhagyott, nem tudsz a mindennapi élet kihívásaival megbirkózni. Nem vagy képes alapvető szükségleteidet kielégíteni, mert nehezedre esik felkelni, reggelit készíteni, mosakodni, a lakásodat rendbe tenni, az utcára kimenni. Nem jársz dolgozni (mert már nem vagy rá képes, vagy elveszítetted állásodat), magányosnak érzed magad, függetlenül attól, hogy fizikailag melletted van-e valaki. Nincsenek céljaid, nem szívesen találkozol és beszélsz barátaiddal, ismerőseiddel, elzárkózol a külvilágtól. Nem találsz örömet semmiben, és már egy film vagy könyv sem köt le. Úgy érzed, minden eddigi cselekedeted értelmét vesztette, már nincs tovább, reményed elhagyott. Életed legnehezebb időszakát éled, a depresszió a hatalmába kerített.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Első dolgunk az, hogy az életenergiákat beindítsuk. Ezt három egyszerű gyakorlattal kezdjük, amit mindennap megismételünk.

Ha kitartóak vagyunk (persze, hogy azok vagyunk!) és 21 napig ezt megtesszük, utána már rutinná válik, és jöhet a következő lépés, a következő szint. (ld. 2.rész)

Csak a kezdet nehéz! 

Nagyon fontos életünkben a ritmus, a rendszeresség!

Mindennap ugyanabban az időben kelünk fel, nem maradunk az ágyban délig, pl. 9 órakor. Mert dolgunk van!!! Reggeli után jön az első gyakorlat. 

1.gyakorlat: BARÁTKOZÁS MAGUNKKAL

A tükör előtt megállunk, és kívülről szemlélve magunkat, elmondjuk „neki”, hogy mennyire szeretjük őt, tiszta szívünkből. Bocsánatát kérjük, hogy ezt idáig nem tettük meg, és úgy bántunk vele, mint egy ellenséggel, akit sanyargatunk, büntetünk. (Miért is ne, hiszen már volt, aki ezt megtette vele, mi is rátehetünk egy lapáttal?! (EZ VOLT A MÚLT!!!)

A testünknek megköszönjük, hogy ilyen csodálatosan működött, nem hagyott minket cserben, csak apró-cseprő gondjaink voltak, amikből fizikailag meggyógyultunk - milyen nagyszerű! -, pedig milyen cudarul bántunk vele! Nem vettük figyelembe az igényeit. Hogy szüksége van a kiegyensúlyozott táplálkozásra (hányszor túlzabáltuk magunkat, aztán koplaltunk, vagy éppen napokig nem vettünk magunkhoz ételt!), hogy szomjazza a rendszeres mozgást, jó levegőt, sétát, kirándulást!

Milyen nagyszerűen működik a szívünk! Épek a végtagjaink!  A kezünkkel bármire képesek vagyunk! Mi irányítjuk, azt teszi, amit akarunk! Mennyi jót tettünk már vele! Képes dolgozni, alkotni, etetni, simogatni! A lábunk mindenhova elvisz, és ez csak a MIENK! MI kaptuk, és kötelességünk vigyázni rá és kényeztetni őket, ahogy megérdemlik!

Milyen szép és egészséges a bőrünk, fogunk, szemünk, amivel látunk…

Hálát adunk a Teremtőnek, hogy ilyen csodálatosra alkotott meg minket, ilyen kitűnő adottságokkal.

Mosolyogjunk  erre az EMBERRE, aki a legjobb barátunk. Velünk van mindig, jóban-rosszban!

Köszönjük meg neki az összes eddigi együttműködést!

Utána egyre könnyebbnek érezzük magunkat, és szép lassan barátságot kötünk „egymással”.

2. gyakorlat: VISSZATÉRÉS ÖNMAGUNKHOZ

Keressük meg azt a gyerekkori képünket, vagy akár egy felnőttkori, de boldog időszakban készült fotónkat, ami jó érzéseket, szép emlékeket idéz fel bennünk. Üljünk le kényelmesen, nézzük a képet hosszasan. Mondjuk ki hangosan azokat a gondolatokat, amik éppen eszünkbe jutnak közben. Mit mesél nekem az akkori énem?  Kik voltak akkor mellettem, mik történtek velem, milyen ízekre, szagokra, hangulatokra, érzésekre emlékszem abból az időből?

Ne fogjuk vissza magunkat, bármi jön, éljük át újra. Majd tegyük ki olyan helyre a lakásunkban, ahol gyakran látjuk. Újra és újra rápillantva, nyugodtan időzzünk el előtte, a korábbi érzéseket felidézve.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dél körül, mindig azonos időben pl. 13-14:00 óra között ebédeljünk. Adjuk meg a módját, hisz akit etetünk, megérdemli a gondoskodást, törődést! Nem számít, ha az ebéd akár vajas kenyér is. Örömmel tegyük meg, minden falatra odafigyelve, élvezve az evés örömét.

3. gyakorlat: KEZDJÜNK EL ÚJRA ÉLNI

   Ugye élünk és nem csak vegetálunk?  Akkor pedig

  ingerekre van szükségünk!

Ebéd után irány a levegő! Kezdetben az is megteszi, ha az utcánkban sétálgatunk. Ott is mennyi látnivaló van! Fedezzük fel újra a szomszédos házakat, utakat, fákat, mintha először járnánk ott. Ha találkozunk valakivel, álljunk meg egy-két szóra. (Meglátod, nem is olyan nehéz ez, itt már kezdesz nyitni a külvilág felé.) Süt a nap? Csodálatos, olyan, mintha nyaralás közben sétálnánk! A napfény feltölt energiával, megtisztítja egész lényünket, elűzi a rossz gondolatokat. Borús az ég? De jó, minden olyan meghitt, csendes, nyugalmat árasztó! Ilyenkor szívesebben bújnak össze a párok. Hamarosan én is ezt teszem az én párommal… Esik az eső? Milyen nagyszerű! Az ernyőnk, vagy a köpenyünk alatt megbújva, azon gondolkodunk, hogy a természetnek ez milyen jót tesz! Issza be a föld, a virágok, a fák örvendeznek! "Az sem baj, ha kicsit elázom, hiszen érzem MAGAM, érzem, hogy vagyok"!

Madarak csicsergését hallani, zene füleinknek! Kevés megnyugtatóbb hang létezik. Látjuk, ahogy a gyerekek játszanak, a kutyák futkosnak…

Néha meg-megszólít valaki, vagy mi kérdezzük meg a babát tologató, kutyát vezető embereket: Mennyi idős a baba? Milyen fajtájú a kutyus… (=EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ!!!)

Tehát nyitunk a külvilág felé, mert mi is részesei vagyunk a NAGY EGÉSZNEK!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Korábban milyen zenét hallgattál szívesen? Kapcsold be és hallgasd újra, amikor teheted. Ha latin zenét hallasz, nem tudsz szomorú lenni, árad belőle a vidámság, életkedv, és előbb-utóbb együtt mozogsz a ritmussal. A tánc és mozgás nagyon sok pozitív energiát szabadít fel. Figyelj csak a zenére, az abban rejlő szépségre.

Jó, ha naplót vezetünk, és feljegyezzük a napi élményeinket. Megdicsérjük magunkat, hogy milyen kitartóak voltunk és MEGCSINÁLTUK!  Leírjuk az aznapi jó dolgokat, amik örömet szereztek nekünk. (Ez kötelező, mert mindig történik jó dolog, nem szabad elmenni mellette!)

Biztosan hallottunk valami szép zenét, láttunk egy szép virágot, kellemes illatot éreztünk, ami felidézett bennünk valami jó érzést, ránk mosolygott/ megszólított valaki, híreket kaptunk egy régi ismerősről, a gyerekünkre büszkék lehettünk, finomat ettünk, nagyot sétáltunk… Annyi minden van, ami örömet szerezhet!

CÉLUNKAT nem tévesztjük szem elől!

MI is a célunk? Egészségesen, boldogan, teljes életet élni, harmóniában azzal az emberrel – azaz ÖNMAGAMMAL -, akit szeretek, tisztelek, megbecsülök! Így hamarosan méltó TÁRSAT találok, akivel örömben, szeretetben élem le a további sok-sok évemet!

Ha ezeket a sorokat elolvastad, már megtetted az első lépést gyógyulásod felé. Elültettem benned egy gondolat csíráját, és ha még nem is ma vagy holnap állsz készen, hogy a gyakorlatokat elkezdd, előbb-utóbb megérik benned, hogy elindulj a felé, hogy megváltoztasd az életed.

Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.

STRESSZ AZ ÉLETÜNKBEN

Mi a stressz?

A stressz Selye János megfogalmazásában, a test nem specifikus válasza az őt ért ingerre.

Mi történik stressz hatására?

Amikor fizikai, mentális, érzelmi vagy spirituális jóllétünk veszélybe kerül, az agy stressz-hormonokat bocsát ki, ami a véráramba kerül. Első lépésként a test riadót fúj, amit  szaporább légzés, sebesebb  szívverés, vérnyomás emelkedés, verejtékezés követ.

A megemelkedett vérnyomás következtében több vér jut az izmokba, amelynek hatására felszabadulnak a védekezéshez vagy meneküléshez szükséges energiák („üss vagy fuss” elmélet).

Stressz hatására az előagy (tudatos, kreatív) lekapcsol, a hátsó agy (ösztönös) veszi át az irányítást, (negatív érzelmeken alapuló) tanult reakciók reflexszerűen ismétlődnek, így lehetőségeink lecsökkennek.

Ha a feszültséget keltő esemény, érzés elmúlik, a szervezet ismét normálisan működik.

Megkülönböztetünk pozitív és negatív stresszt.

A pozitív stressz, teljesítményünk fokázására ösztönöz bennünket. Feladata a viselkedés aktivizálása, energetizálása, a motiváció mint hajtóerő létrehozása, mely behatárolt ideig tart.  Az ősembernél a fennmaradást szolgálta, az állatvilágban is a túléléshez szükséges: menekülés a veszélyes helyzetekből, zsákmányszerzés.

Hatása elősegíti a gyors alkalmazkodást környezetünkhöz. Erőt, energiát, lendületet ad az új kihívásokhoz, mint például egy vizsgához, állásinterjúhoz és más hasonló szereplésekhez, sportversenyhez és mindenféle fizikai aktivitást kívánó helyzetekhez. Segíti az összpontosítást, az összeszedettséget, a más módon ki nem használt energiák és erőforrások mozgósítását. Felgyorsítja a gondolkodást, stimulálja az izmokat és rövidebbé teszi a reakcióidőt.

Ezt követően a test visszatér az egyensúly állapotába.

Negatív stresszről akkor beszélünk, amikor egy adott élethelyzet miatt állandósul a feszültség bennünk. Nincs valódi vészhelyzet, azonban szervezetünk mégis úgy reagál a kisebb-nagyobb őt ért külső hatásokra, mint ha az ténylegesen fennállna.

Nem tudjuk megfelelőképpen kezelni a szituációt, frusztráltak vagyunk, tehetetlennek érezzük magunkat, szervezetünk nem billen vissza rövid időn belül normál, egyensúlyi állapotába, tűrőképességünk határához értünk.

Hatására kimerültek leszünk, csökken a teljesítő képességünk,  majd egy idő után különféle betegségek jelentkezhetnek., mint a depresszió, szorongás, félelem, pánik, álmatlanság, fejfájás, allergia, magas vérnyomás, cukorbetegség, gyomorfekély.

Stressz az életünkben

Leggyakoribb stresszünk: születés, bölcsődébe, óvodába kerülés, iskolakezdés, vizsgák (érettségi, felvételi stb.), álláskeresés, új munkahely, munkahely elvesztése, házasság, szexuális problémák, szülés, aggódás a gyerekeinkért, anyagi veszteség, válás, betegségek, hozzátartozó elvesztésem nyugdíj stb.

Hogyan kezeljük a stresszt?

A magyarázatot már Shakespeare is tudta: "nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá" - írja a Hamlet második felvonásában. Minden attól függ tehát, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk a stresszt kiváltó helyzethez.

Íme, néhány  jó tanács, amivel oldhatjuk a stresszt.

Próbáljunk meg a problémát okozó helyzethez való hozzáállásunkon változtatni. Ha nem szeretjük az iskolát, ahova járunk vagy a munkahelyet, ahol dolgozunk, próbáljuk ki, hogy elkezdjük azt kívülállóként figyelni, érdeklődéssel hozzáállni, mintha most kezdenénk ott az első napunkat. Vagy esetleg ott egy tanár vagy a főnök, aki megkeseríti az életünket? Nézzünk rá úgy ezentúl, mintha először látnánk, figyeljük úgy a viselkedését, mintha teljesen kívülállók lennénk.  Ez egy igen izgalmas és nagyon hatásos játék, érdemes kipróbálni.

Ha számunkra az okoz stresszt, hogy egyedül élünk és magányosnak érezzük magunkat, tanuljuk meg örömünket lelni abban,  hogy mennyi mindent csinálhatunk, önmagunk legjobb társasága lehetünk, élvezhetjük az életet, nem szól bele senki. Ez a lehetőségek tárháza!  Ez a hozzáállásunk mágnesként fog másokat vonzani. Tudatosítsuk magunkban, hogy az egyedül élés nem egyenlő a magányossággal!

Vigyünk rendszert az életünkbe. Lehetőség szerint ugyanabban az időben keljünk, feküdjünk minden nap, elegendő időt hagyva a nyugodt alvásra. Főbb étkezéseinkre is szakítsunk kellő időt.

Lefekvés előtt próbáljunk megnyugtató dolgokkal foglakozni, lazítani, ne nézzünk számunkra felzaklató filmeket, ne végezzünk nagy intenzitású mozgás gyakorlatokat.

Csak teljesíthető célokat tűzzünk magunk elé.

Figyeljük magunkat, próbáljuk felismerni, mikor túlzott a saját reakciónk egy helyzetben, ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk.

Építsük be az életünkbe a rendszeres testmozgást, sportot. Ez bármi lehet, ami hozzánk a legközelebb áll.

Nagyon hasznos valamilyen relaxációs technika, pl. a jóga elsajátítása.

Minél többet legyünk szabad levegőn, sétáljunk és kiránduljunk annyiszor, ahányszor csak alkalmunk nyílik rá.

A pihenésre, feltöltődésre rendszeresen szakítsunk időt.

Együnk jó minőségű, egészséges ételeket. Fogyasszunk sok zöldséget és az idénynek megfelelő gyümölcsöket.

Legyünk magunkkal elnézőek. Ne rágódjunk azon, amit szerintünk a múltban másképpen kellett volna csinálnunk.

Olyan gyengédek legyünk magunkhoz, mint ahogyan azt másoktól is elvárnánk.

Kényeztessük magunkat olyan dolgokkal, amik számunkra örömet jelentenek. Ezek lehetnek apró dolgok, mint pl. egy jó, illatos fürdő, kellemes zene hallgatása.

Ha nem boldogulunk egyedül, mindenképpen kérjük szakember segítségét, forduljunk kineziológushoz vagy egyéb terapeutához. Fizikai síkon segítséget jelenthet még a masszázs, reflexológia. 

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva."
Eckhart Tolle