Napról napra... Elsősegéy a mindennapok túléléséhez 1.rész

Bárkit érhet olyan trauma, vagy életében követhetik egymást olyan negatív események, amikor úgy érzi, már nem bírja tovább és feladja a küzdelmet. Ezzel kiengedi kezéből az élete irányítását.

Akit lehúzott a depresszió a gödör mélyére, annak borzasztó nehéz felállni, újra a felszínre jönni, segítséget kérni, vagy egyáltalán élni akarni. A napi legegyszerűbbnek tűnő rutin feladatok elvégzése is szinte lehetetlennek tűnik.

Neked szól a következő, egyszerű gyakorlati útmutatóm, ha úgy érzed, életerőd elhagyott, nem tudsz a mindennapi élet kihívásaival megbirkózni. Nem vagy képes alapvető szükségleteidet kielégíteni, mert nehezedre esik felkelni, reggelit készíteni, mosakodni, a lakásodat rendbe tenni, az utcára kimenni. Nem jársz dolgozni (mert már nem vagy rá képes, vagy elveszítetted állásodat), magányosnak érzed magad, függetlenül attól, hogy fizikailag melletted van-e valaki. Nincsenek céljaid, nem szívesen találkozol és beszélsz barátaiddal, ismerőseiddel, elzárkózol a külvilágtól. Nem találsz örömet semmiben, és már egy film vagy könyv sem köt le. Úgy érzed, minden eddigi cselekedeted értelmét vesztette, már nincs tovább, reményed elhagyott. Életed legnehezebb időszakát éled, a depresszió a hatalmába kerített.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Első dolgunk az, hogy az életenergiákat beindítsuk. Ezt három egyszerű gyakorlattal kezdjük, amit mindennap megismételünk.

Ha kitartóak vagyunk (persze, hogy azok vagyunk!) és 21 napig ezt megtesszük, utána már rutinná válik, és jöhet a következő lépés, a következő szint. (ld. 2.rész)

Csak a kezdet nehéz! 

Nagyon fontos életünkben a ritmus, a rendszeresség!

Mindennap ugyanabban az időben kelünk fel, nem maradunk az ágyban délig, pl. 9 órakor. Mert dolgunk van!!! Reggeli után jön az első gyakorlat. 

1.gyakorlat: BARÁTKOZÁS MAGUNKKAL

A tükör előtt megállunk, és kívülről szemlélve magunkat, elmondjuk „neki”, hogy mennyire szeretjük őt, tiszta szívünkből. Bocsánatát kérjük, hogy ezt idáig nem tettük meg, és úgy bántunk vele, mint egy ellenséggel, akit sanyargatunk, büntetünk. (Miért is ne, hiszen már volt, aki ezt megtette vele, mi is rátehetünk egy lapáttal?! (EZ VOLT A MÚLT!!!)

A testünknek megköszönjük, hogy ilyen csodálatosan működött, nem hagyott minket cserben, csak apró-cseprő gondjaink voltak, amikből fizikailag meggyógyultunk - milyen nagyszerű! -, pedig milyen cudarul bántunk vele! Nem vettük figyelembe az igényeit. Hogy szüksége van a kiegyensúlyozott táplálkozásra (hányszor túlzabáltuk magunkat, aztán koplaltunk, vagy éppen napokig nem vettünk magunkhoz ételt!), hogy szomjazza a rendszeres mozgást, jó levegőt, sétát, kirándulást!

Milyen nagyszerűen működik a szívünk! Épek a végtagjaink!  A kezünkkel bármire képesek vagyunk! Mi irányítjuk, azt teszi, amit akarunk! Mennyi jót tettünk már vele! Képes dolgozni, alkotni, etetni, simogatni! A lábunk mindenhova elvisz, és ez csak a MIENK! MI kaptuk, és kötelességünk vigyázni rá és kényeztetni őket, ahogy megérdemlik!

Milyen szép és egészséges a bőrünk, fogunk, szemünk, amivel látunk…

Hálát adunk a Teremtőnek, hogy ilyen csodálatosra alkotott meg minket, ilyen kitűnő adottságokkal.

Mosolyogjunk  erre az EMBERRE, aki a legjobb barátunk. Velünk van mindig, jóban-rosszban!

Köszönjük meg neki az összes eddigi együttműködést!

Utána egyre könnyebbnek érezzük magunkat, és szép lassan barátságot kötünk „egymással”.

2. gyakorlat: VISSZATÉRÉS ÖNMAGUNKHOZ

Keressük meg azt a gyerekkori képünket, vagy akár egy felnőttkori, de boldog időszakban készült fotónkat, ami jó érzéseket, szép emlékeket idéz fel bennünk. Üljünk le kényelmesen, nézzük a képet hosszasan. Mondjuk ki hangosan azokat a gondolatokat, amik éppen eszünkbe jutnak közben. Mit mesél nekem az akkori énem?  Kik voltak akkor mellettem, mik történtek velem, milyen ízekre, szagokra, hangulatokra, érzésekre emlékszem abból az időből?

Ne fogjuk vissza magunkat, bármi jön, éljük át újra. Majd tegyük ki olyan helyre a lakásunkban, ahol gyakran látjuk. Újra és újra rápillantva, nyugodtan időzzünk el előtte, a korábbi érzéseket felidézve.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dél körül, mindig azonos időben pl. 13-14:00 óra között ebédeljünk. Adjuk meg a módját, hisz akit etetünk, megérdemli a gondoskodást, törődést! Nem számít, ha az ebéd akár vajas kenyér is. Örömmel tegyük meg, minden falatra odafigyelve, élvezve az evés örömét.

3. gyakorlat: KEZDJÜNK EL ÚJRA ÉLNI

   Ugye élünk és nem csak vegetálunk?  Akkor pedig

  ingerekre van szükségünk!

Ebéd után irány a levegő! Kezdetben az is megteszi, ha az utcánkban sétálgatunk. Ott is mennyi látnivaló van! Fedezzük fel újra a szomszédos házakat, utakat, fákat, mintha először járnánk ott. Ha találkozunk valakivel, álljunk meg egy-két szóra. (Meglátod, nem is olyan nehéz ez, itt már kezdesz nyitni a külvilág felé.) Süt a nap? Csodálatos, olyan, mintha nyaralás közben sétálnánk! A napfény feltölt energiával, megtisztítja egész lényünket, elűzi a rossz gondolatokat. Borús az ég? De jó, minden olyan meghitt, csendes, nyugalmat árasztó! Ilyenkor szívesebben bújnak össze a párok. Hamarosan én is ezt teszem az én párommal… Esik az eső? Milyen nagyszerű! Az ernyőnk, vagy a köpenyünk alatt megbújva, azon gondolkodunk, hogy a természetnek ez milyen jót tesz! Issza be a föld, a virágok, a fák örvendeznek! "Az sem baj, ha kicsit elázom, hiszen érzem MAGAM, érzem, hogy vagyok"!

Madarak csicsergését hallani, zene füleinknek! Kevés megnyugtatóbb hang létezik. Látjuk, ahogy a gyerekek játszanak, a kutyák futkosnak…

Néha meg-megszólít valaki, vagy mi kérdezzük meg a babát tologató, kutyát vezető embereket: Mennyi idős a baba? Milyen fajtájú a kutyus… (=EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ!!!)

Tehát nyitunk a külvilág felé, mert mi is részesei vagyunk a NAGY EGÉSZNEK!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Korábban milyen zenét hallgattál szívesen? Kapcsold be és hallgasd újra, amikor teheted. Ha latin zenét hallasz, nem tudsz szomorú lenni, árad belőle a vidámság, életkedv, és előbb-utóbb együtt mozogsz a ritmussal. A tánc és mozgás nagyon sok pozitív energiát szabadít fel. Figyelj csak a zenére, az abban rejlő szépségre.

Jó, ha naplót vezetünk, és feljegyezzük a napi élményeinket. Megdicsérjük magunkat, hogy milyen kitartóak voltunk és MEGCSINÁLTUK!  Leírjuk az aznapi jó dolgokat, amik örömet szereztek nekünk. (Ez kötelező, mert mindig történik jó dolog, nem szabad elmenni mellette!)

Biztosan hallottunk valami szép zenét, láttunk egy szép virágot, kellemes illatot éreztünk, ami felidézett bennünk valami jó érzést, ránk mosolygott/ megszólított valaki, híreket kaptunk egy régi ismerősről, a gyerekünkre büszkék lehettünk, finomat ettünk, nagyot sétáltunk… Annyi minden van, ami örömet szerezhet!

CÉLUNKAT nem tévesztjük szem elől!

MI is a célunk? Egészségesen, boldogan, teljes életet élni, harmóniában azzal az emberrel – azaz ÖNMAGAMMAL -, akit szeretek, tisztelek, megbecsülök! Így hamarosan méltó TÁRSAT találok, akivel örömben, szeretetben élem le a további sok-sok évemet!

Ha ezeket a sorokat elolvastad, már megtetted az első lépést gyógyulásod felé. Elültettem benned egy gondolat csíráját, és ha még nem is ma vagy holnap állsz készen, hogy a gyakorlatokat elkezdd, előbb-utóbb megérik benned, hogy elindulj a felé, hogy megváltoztasd az életed.

Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.