„Aki mérges, annak nemcsak a lelke, hanem a
teste is meg van „mérgezve". Ha én nem bocsátottam meg magamnak, vagy
valaki másnak, esetleg tőlem nem kértek valamiért elnézést, akkor a testünkben
destruktív folyamatok indulnak el. Ha hihetetlenül kifinomultan
működő agyunk úgy „dönt" és úgy „érzi", hogy az adott sérelem nekem
fontos és negatív, akkor arról bizony az egész testem értesülni fog, és
döbbenetes, de egy negatív hormonkoktél áramlik ilyenkor a testembe, az összes
sejtembe, és szó szerint lerakódik a méreg. Ha szorongok, ha szomorú vagyok,
vagy megbántott valaki, akkor az egész lényem éli ezt meg, és nemcsak a testem
vagy a lelkem egy kicsiny része. A sejtjeimre folyamatosan lerakódó stressz
pedig egyszer csak elkezdi nem bírni a nyomást, és összeomlik a nagy egész.
Ekkor lehet, hogy csak azt tapasztalom, hogy hullik a hajam, de legbelül tudom:
valami nagyon nincs rendben. A dolog nem áll meg itt, és ha nem sikerül
megtalálni a megoldást a mentális higiéniára, akár keringési panaszok, vagy
rákos folyamatok is elindulhatnak bennem..."
Prof.Dr. Bagdy Emőke
Ne cipeljük tovább ezeket a
terheket, itt az ideje megbocsátani magunknak és másoknak. A mások iránt érzett
harag, düh, sértődöttség, minket betegít és mérgez meg.
Azt várjuk el másoktól, hogy úgy
cselekedjenek, ahogyan mi tennénk. De ezt a mi egónk mondja, ők máshonnan
szemlélik a világot. Van egy kínai mondás, mi szerint két ember a hegy két
oldalán állt. Megszólalt az egyik: „De jó, süt a nap.” Mire a másik: „Árnyék
van, dehogy süt.” - Ja, gyere oda, ahol én állok, és meglátod, hogy igazam van.
Hát, nem csak egyféle igazság
létezik, valójában, mindenkinek a maga szempontjából igaza van…
Mi könnyebbülünk meg, ha
elengedjük múltbéli fájdalmainkat, sérelmeinket. Ez az igazi szabadsághoz
vezető út.
Ezek az érzések megbéklyóznak,
súlyokat raknak ránk, nem tudunk szárnyalni. Újra és újra visszahúznak, hiába
teszünk meg más szinten mindent az előrejutásért, fejlődésünkért, lelki
békénkért.
A legelső lépés: saját magunknak
megbocsátani. Tudatosítani magunkban, hogy akkor és ott, abban a helyzetben, a
lehető legjobb tudásom szerint cselekedtem. Persze, hogy ma már másképp
döntenék! Miért is? Mert az azóta megjárt úton rengeteget tapasztaltam, már
másképp látom a helyzetet.
Minden, amit megéltünk, jó vagy
rossz (de ez is relatív!), az vezetett minket oda, ahol jelenleg is vagyunk.
Soha NEM késő! Mert ha most felismerem, hogy mi a problémám gyökere, nagyon
sokat tudok azért tenni (nem ellene!), hogy ebből a legjobbat hozzam ki, és a blokkokat
feloldjam. Lehetett magzati korban, kisgyerekként vagy felnőtt korunkban
bármikor. Lehet, hogy évtizedekig hordoztuk magunkban, de eljött az idő a
változásra! Készen állsz rá?
Számos gyakorlat létezik az
ezekhez fűződő rossz érzések elengedésére.
Szerepjáték
Izgalmas lehet kipróbálni akár a
szerepjátékot is. „Az a másik” hogy érezhet irányomban, magával és másokkal
kapcsolatban? Én mit tennék a helyében? Vajon ő milyennek láthat engem?
Megbocsátás
– szabadítsd fel magad!” – GyakorlatA megbocsátás folyamata révén mindenki békésebbnek, és energikusabbnak érezheti magát. Mint amikor kidobáljuk a súlyokat a hőlégballon kosarából, hogy magasabbra emelkedhessünk. A régről összegyűlt harag, félelem, és sértettség halott súlyok, melyek lelassítanak bennünket, és elszívják életerőnket.
Mindannyiunkban lehetnek súlyok, amiket most rögtön kihajíthatunk hőlégballonunk kosarából. Amikor megbocsátunk a világnak, és benne önmagunknak, könnyebbé válunk, és rengeteg félelemtől szabadulunk meg. Ez a gyakorlat 30-60 percet vesz igénybe, és bizonyosan megéri az idő-befektetést. Sokan számoltak be arról, hogy önmagában ez a gyakorlat, azonnali, pozitív átalakulásokat hozott életünkben. Íme a szabadság lépései a megbocsátás útján:
1. Tudatosítsuk magunkban a megbocsátással járó előnyöket – A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy kijelentjük: „vesztettem”, vagy „igazad volt én tévedtem”. Nem azt jelenti, hogy valakinek elnézzük valamilyen elhibázott cselekedetét. A megbocsátás egyszerűen szellemünk felszabadításának egy módja, ami által határok nélküli lényekké válhatunk. A jutalom a békesség, az emelkedett energiaszint – és a megbocsátás az ár. Számomra olyan ez, mint egy alku.
2. Állítsunk össze egy megbocsátási listát .Írjuk le minden egyes élő, vagy elhunyt ember nevét, aki valaha is irritált bennünket. A legtöbben három-négy oldalas listát állítanak össze, és hirtelen olyan emberek neve jut eszünkbe, akikre évek óta nem is gondoltak. Vannak, akik háziállatok neveit is leírják, és szinte mindenki belefoglalja saját nevét is a listába.
3. Engedjük el, bocsássunk meg – Egy olyan magányos helyiségben, ahol senki nem zavarhat meg, menjünk végig a listán nevenként. Minden egyes személyt jelenítsünk meg tudatunkban, és mondjuk neki a következőt:
„Megbocsátok neked, és elengedlek téged. Nincs bennem kibékíthetetlen harag. Megbocsátásom teljes. Szabad vagyok, és te is szabad vagy”.
A folyamat harminc percet, vagy annál többet igénybe vehet. Mégis fontos, hogy ne hagyjuk abba, míg teljes lista végére nem értünk.
4. Éjszakai oldások – Minden este lefekvés előtt, gondolatban tekintsünk át a napunkat: van valaki, akinek meg kell bocsátanunk? Ahogy az arcunkat is megmossuk minden este, ugyanolyan fontos tudatunkat is megtisztítani éjszakánként, hogy ne halmozódjon fel bennünk sértettség és neheztelés.
5. A megbocsátás folyamatának megsegítésére, hívhatjuk a Megbocsátás Angyalait, Sztamerát, arkangyalok közül pedig Uriel és Zadkiel tudnak hathatós segítséget nyújtani.
A „megbocsátás épülete” – Vizualizációs gyakorlat
Miután ellazulunk néhány lassú, mély lélegzet segítségével, hunyjuk be a szemünket, és helyezkedjünk el kényelmesen.
Képzeljük el, hogy egy vidéki tájon állunk. Egy út vezet hozzánk. Ezen az úton érkezik minden anyagi, érzelmi és spirituális „ellátmányunk”. Az út áthalad egy épületen, mielőtt elérne hozzánk. Az épületen két ajtó van: egyik az út másik vége felé, másik felénk néz. Ha mindkét ajtó nyitva áll, akkor minden akadálytalanul áramlik hozzánk, és ajándékaink is szabadon áramlanak a világ felé.
Ha bármikor engesztelhetetlenek vagyunk a szívünkben valaki felé, akkor az illető börtönbe zárjuk tudatunkban, és hibáztatásunkkal korbácsoljuk őt. Az illető, akire neheztelünk, tudatunkban be van zárva egy épületbe, melynek ajtaja úgy zárulnak rá, mint a börtönrácsok. Szükségszerűen mi magunk is börtönbe kerülünk azzal együtt, akit elítéltünk, hogy figyelemmel kísérhessük. Minkét ajtó bezárul tehát, és a bezárt épület elállja az áramlások útját.
Pillantsunk be most rögtön saját épületünkbe, és nézzük meg, ki van oda bezárva. Lássuk meg, milyen magas árat fizetünk azért, hogy bebörtönöztük őt. Ha készen állunk a megbocsátásra, képzeljük el, hogy az épület ajtajai automatikusan kinyílnak. Vizualizáljuk, hogy aki kilép az épületből szabad, és boldog, mert megbocsátottunk neki. Kívánjunk minden jót a távozóknak. Ha ez nehezünkre esik, próbáljunk magának a személynek megbocsátani, mert a tetteit elnézni, amiket elkövetett. Ahogy megbocsátunk, érezzük a megkönnyebbülést, a szabadulást, és a megújuló energiát, ahogy elmúlik a sértettségünk. Bizonyosodjunk meg arról, hogy nem ülünk ott egyedül az épületben egónk önmagunkra kimondott ítélete miatt.
Ellenőrizzük gyakran ezt a belső épületet, különösen, amikor fáradtnak, betegnek, vagy félelmekkel telinek érezzük magunkat. Észre fogjuk venni, hogy ilyenkor van a legtöbb ember (beleértve önmagunkat is) bezárva az épületbe. Amint kinyitjuk az ajtókat és kiszabadítunk mindenkit, érzelmi és energiaszintünk jelentősen javulni fog.
www.angyalforras.hu
