Mik is azok a bizonyos
mérföldkövek az életünkben? A jelentős változások kiinduló pontjai.
Fel tudod idézni, neked mik
voltak eddigi életed során azok az állomások, ahol azt mondtad, hogy ezek után
megváltozott az életed?
Néha számunkra akkor
jelentéktelennek tűnő dolgok, nagy hatással lehetnek ránk a későbbiekben.
Egy-egy elejtett mondat (amit már lehet, hogy százszor hallottunk, de most
jutott el hozzánk igazán), ami befészkeli magát az agyunkba, egy találkozás
valakivel, egy addig ismeretlen, új élmény, érzés…
Megérint valami, amitől másképp
kezdesz el gondolkodni, másképp látod a világot, és az addigi megszokott
cselekedeteidet, reakcióidat felváltja valami más. Olyan, mint amikor valakinek
kitisztul a látása, lekerül az addigi homályt okozó fátyol, és tisztán látja,
mit kell tennie. Az új tetteink beépülnek az mindennapjainkba, majd szép lassan
rutinná válnak.
Biztosan volt számos ilyen
alkalom az életed során, de most hosszú ideje úgy érzed, hogy beleragadtál a
megszokott, de számodra legalább biztonságos hétköznapokba? Hogy nem mozdul meg
semmi, pedig tudod, hogy nem jó így. Nem jó a párkapcsolatod, nem szereted a
munkádat, feszült a viszony a gyerekeddel, családtagjaiddal, fáradt vagy, és nem
tudsz kikapcsolódni, feltöltődni, elzárkózol a külvilágtól, nem találkozol a
barátaiddal, kevés a bevételed…
Annyira ragaszkodsz hozzá, hogy
nem mersz nyitni, mert félsz a bizonytalanságtól, a változástól. Kockázatként
éled meg, ha valami nem úgy megy, ahogy eddig, mert az nem biztonságos
számodra. Mert úgy ítéled meg, hogy a mostani pocsék helyzeted is jobb, mint egy
esetleges változást követő MÁS állapot, amit még nem ismersz.
Na, ez az, amikor csak várunk és
várunk, és azt gondoljuk, hogy annak a bizonyos fordulatnak már be kéne
következni, mert már igenis megérdemeljük, hogy egyszer végre nekünk is jó
legyen. De nem teszünk ennek érdekében semmit.
Mert jöjjön csak az a herceg a
paripán, és csöngessen már be hozzám, én ugyan nem megyek sehova. Az a másik
meg kérjen már tőlem bocsánatot, nehogy már én tegyem meg az első lépést. Ezt a
nyamvadt munkát összeszorított foggal végzem, már utálok bejárni, és néha még
el is küldöm a pályázatomat ímmel-ámmal valahova, de azok a szemetek még csak
be sem hívnak. Több végzettségem van, de senki nem tudja, én ugyan nem
propagálom. Nem nézek utána, hogyan
kereshetnék a tudásommal, tapasztalataimmal több pénzt.
Szerinted ezek mögött mennyi az
energia? Sértettség viszont annál több!
Vegyük számba a következőket.
Mennyire akarom elérni a céljaimat?
Akarom egyáltalán? Mi az, ami most ki tudna billenteni a jelenlegi
állapotomból? Kire vagy mire várok, hogy
a fordulat bekövetkezzen? Mit teszek meg
érte nap mint nap? Elég nyitott vagyok az új befogadására? El tudom képzelni
magam, a mindennapjaimat az óhajtott állapotban? Elengedem, el merem engedni az
eddig engem mérgező helyzetemet, hogy beengedhessem és teret adjak az újnak?
Rajtam kívül van, aki alkalmasabb arra, hogy tegyen azért, hogy az életem más
irányt vegyen?
Nézd meg, a fentiekre mit
válaszolsz. Légy őszinte magaddal.
Amennyiben ezekre pozitív választ
tudsz adni, az már a fejlődés, az előrejutás kulcsa. Kulcs az életed
megváltoztatására.
Soha nem késő, akár ma is
elkezdheted. Ha valami fontos számodra, akkor ne halogasd. A holnap, a jövő hét,
a következő évszak stb. miért lenne megfelelőbb a MOSTnál?
Tettekre fel!
Juhász Erika
Kineziológus
Természetgyógyász
ThetaHealing konzulens
naposoldalon@gmail.com
www.naposoldalon.blogspot.hu
20 541 2801