MÉRFÖLDKÖVEINK

Mik is azok a bizonyos mérföldkövek az életünkben? A jelentős változások kiinduló pontjai.

Fel tudod idézni, neked mik voltak eddigi életed során azok az állomások, ahol azt mondtad, hogy ezek után megváltozott az életed?

Néha számunkra akkor jelentéktelennek tűnő dolgok, nagy hatással lehetnek ránk a későbbiekben. Egy-egy elejtett mondat (amit már lehet, hogy százszor hallottunk, de most jutott el hozzánk igazán), ami befészkeli magát az agyunkba, egy találkozás valakivel, egy addig ismeretlen, új élmény, érzés…

Megérint valami, amitől másképp kezdesz el gondolkodni, másképp látod a világot, és az addigi megszokott cselekedeteidet, reakcióidat felváltja valami más. Olyan, mint amikor valakinek kitisztul a látása, lekerül az addigi homályt okozó fátyol, és tisztán látja, mit kell tennie. Az új tetteink beépülnek az mindennapjainkba, majd szép lassan rutinná válnak.

Biztosan volt számos ilyen alkalom az életed során, de most hosszú ideje úgy érzed, hogy beleragadtál a megszokott, de számodra legalább biztonságos hétköznapokba? Hogy nem mozdul meg semmi, pedig tudod, hogy nem jó így. Nem jó a párkapcsolatod, nem szereted a munkádat, feszült a viszony a gyerekeddel, családtagjaiddal, fáradt vagy, és nem tudsz kikapcsolódni, feltöltődni, elzárkózol a külvilágtól, nem találkozol a barátaiddal, kevés a bevételed…

Annyira ragaszkodsz hozzá, hogy nem mersz nyitni, mert félsz a bizonytalanságtól, a változástól. Kockázatként éled meg, ha valami nem úgy megy, ahogy eddig, mert az nem biztonságos számodra. Mert úgy ítéled meg, hogy a mostani pocsék helyzeted is jobb, mint egy esetleges változást követő MÁS állapot, amit még nem ismersz.

Na, ez az, amikor csak várunk és várunk, és azt gondoljuk, hogy annak a bizonyos fordulatnak már be kéne következni, mert már igenis megérdemeljük, hogy egyszer végre nekünk is jó legyen. De nem teszünk ennek érdekében semmit.

Mert jöjjön csak az a herceg a paripán, és csöngessen már be hozzám, én ugyan nem megyek sehova. Az a másik meg kérjen már tőlem bocsánatot, nehogy már én tegyem meg az első lépést. Ezt a nyamvadt munkát összeszorított foggal végzem, már utálok bejárni, és néha még el is küldöm a pályázatomat ímmel-ámmal valahova, de azok a szemetek még csak be sem hívnak. Több végzettségem van, de senki nem tudja, én ugyan nem propagálom.  Nem nézek utána, hogyan kereshetnék a tudásommal, tapasztalataimmal több pénzt.

Szerinted ezek mögött mennyi az energia? Sértettség viszont annál több!

Vegyük számba a következőket.

Mennyire akarom elérni a céljaimat? Akarom egyáltalán? Mi az, ami most ki tudna billenteni a jelenlegi állapotomból?  Kire vagy mire várok, hogy a fordulat bekövetkezzen?  Mit teszek meg érte nap mint nap? Elég nyitott vagyok az új befogadására? El tudom képzelni magam, a mindennapjaimat az óhajtott állapotban? Elengedem, el merem engedni az eddig engem mérgező helyzetemet, hogy beengedhessem és teret adjak az újnak? Rajtam kívül van, aki alkalmasabb arra, hogy tegyen azért, hogy az életem más irányt vegyen?

Nézd meg, a fentiekre mit válaszolsz. Légy őszinte magaddal.

Amennyiben ezekre pozitív választ tudsz adni, az már a fejlődés, az előrejutás kulcsa. Kulcs az életed megváltoztatására.

Soha nem késő, akár ma is elkezdheted. Ha valami fontos számodra, akkor ne halogasd. A holnap, a jövő hét, a következő évszak stb. miért lenne megfelelőbb a MOSTnál?

Tettekre fel! 

Juhász Erika

Kineziológus

Természetgyógyász

ThetaHealing konzulens

naposoldalon@gmail.com

www.naposoldalon.blogspot.hu

20 541 2801